A kapuk festéséről

A festés elsősorban tartósította a fát, védte a faragványt, egyben az Udvarhelv vidéki székelykapu jellemzoje volt. A tartósítás szándéka találkozott az udvar-helyszékiek díszítokedvével, valamint azzal a körülmérmyel, hogy a túlnyomóan növényies díszekhez társulhatott a színezés.
A festés további célja a színhatás és figyelemkeltés, a motívumok kiemelése kihangsúlyozása volt. A színekkel való kiemelést a legjobban a kontyfa csipkézeté-nél figyelhettük meg, ahol az elemek körvonalait csak a véso beveréssel rajzolták ki. A festés után az egész dísz megorizte anyagszeruségét. A siker nem maradt el mert a festett kapuk jelentését nemcsak a szemlélok, hanem a szakemberek is gyakran vitatták. A színeknek jelentésük volt. Kezdetben csak a piros színt használták a kapufestésben, amelyhez késobb társult a kék, majd a zöld, azután a fehér szín. Századunk húszas évei elott készült faragott székelykapukon, ha csak késobb újra nem festették azokat, nyomát sem találtuk sárga, fekete, lila, barna, szürke, ezüst, arany színeknek, sem pedig a színek kétféle árnyalatának.

A népi faragók egészen századunk negyvenes-ötvenes évéig a kapu egyetlen motívumát, elemét sem festették csak úgy ötletszeruen és nem is törekedtek a természeti színek utánzására. A hagyományos színek 1830-tól kezdodoen jelentek meg.

1. Piros színnel festették az indaszárakat, a korongokat, a tulipánok sziromle­veleit, a címerkeretet, a koszorúk és a bogyók szárait, a madár csorét, szemét, lábát és a bóbiták (egy-egy vagy két-két) korongját, napkorongok és rozetták külloit, külso vagy belso karikáit, a rozetták sugarait, az oszlopdísz és palmetta leveleinek hajlatait, a csigák vájatait, a peremhornyolat vonalát, betuket és számokat.
2. Kék színekkel (búzavirágkék vagy sötétebb kék) festették a kontyfa (szemöl-dökfa) csipkézetének a párkányzatig terjedo terét, a madár testét.
3. Zöld színnel a madár szárnyait festették.
4. Szabályosan váltakozó piros és kék színekkel festették a sugaras szirmú viragmotívumok sziromleveleit (közepük piros, kék, zöld). Közéjük késobb a fehéret is bevitték.
5. Szabályosan váltakozva kék és zöld színekkel az indázat leveleit, a koszorú levélkéit festették.
6. Váltakozva piros, kék, zöld festékekkel a csillag és csillagvirág elemeit, a kettos tulipán belsö és külso elemeit, a középminta összetevoit, az oszlopdísznek az elobbiekben nem említett elemeit (a törzs kivételével, amely rendszerint festetlen maradt, de a rácsavarodó szalag piros volt), a madár karmaiban tartott kosar elemeit, sugaras szirmú virágok járulékos részeit, a kontyfa (szemöldökfa) párkány-zatának vájatait, domborulatait-festették.
7. A fehérszínt keveset használták, inkább csak egyes elemek kiemelésére, vagy más színektol való elválasztására használták néhány motívumnál. A fehér túl eros szín volt a kapun,   a festést kontrasztossá tette. A fehérrel való  pettyezést indaszáron, leveleken, madáron) csak a múlt század vége táján alkalmazták.

A színek a motívumokon ritmikusan ismétlodtek. Azonos motívumokat, elemeket ha méretekben különböztek is egymástól, azonos színekkel festették.
Balogh Jolán (Balogh, 1967) helyesen állapította meg, hogy a színek használatában szinte klasszikus tisztaság figyelheto meg. A színskála nem naturalisztikus. A színek keverése, több szín alkalmazása a naturalisztikus színezés késoi jelensége, olykor pedig a hanyatlás jele. A színhasználat a legtöbbször független a mintaképtol.
A naturalista törekvések a festésben az Udvarhely vidéki kapun eroteljesebben századunk harmadik-negyedik évtizedében jelentkeztek, egyidoben a faragványo-kon való természeti formák utánzásával. Némi késéssel megjelentek az addig nem használt színek mellett azok sötétebb és világosabb árnyalatai. A kapun addig uralkodó piros színt egyes faragók munkáin a zöld, a kék váltotta fel, mert éppen az indaszárakat, a piros helyett, azokra a színekre festették. Különösen kirívó volt a sok égszínkék, másoknál a sötétkék használata. Az utóbbi idoben az egész kapunak vagy egyes részeinek egy alapszínre festése (több színbol kevert sárgás-barna, szürkés-zöldes-kék) a hagyományoktól való eltávolodás volt. Egyes faragók a kapuszárnyakat is még külön zöldre vagy kékre festették.

A festéket a régiek bolti porfestékekbol lenmagolajjal készítették. Semmi jele sines annak, hogy Udvarhely vidékén helyben található ásványi vagy növényi festéket használták volna. Kezdetben nyírfavesszobol vagy sörtébol maguk készí-tette, késobb bolti ecsettel festették.
A színek és színárnyalatok egységességét a gyári olajfestékek használata bontotta fel.
Zetelakán, a múlt század utolsó és századunk két elso évtizedében a nagy számban épült díszíto faragás nélküli nagykapukat, kivéve a szárnyakat és a tetozetet okkersárga vagy meggyvörös színre festették. Erre zölddel vagy fehérrel kevés növényies díszt, sot tükörfaragványt utánzó betétet festették, igen kezdetle-ges formákban.

Forrás: Csergo Bálint Az Udvarhely vidéki székelykapu