Nyiro József szerint: A székely ház mértékadó dísze és koronája a székelykapu, melyet valósággal családtagjának tekint a gazda. Levágja az erdo fáját, de az elpusztult élet helyében újat teremt, mert a székely kapu tényleg él, és részt vesz mindennapi küzdelmes életének vérkeringésében; élové válik azáltal, hogy a székely a lekét leheli belé, amikor kifaragja, és Isten nevét vési rá szelid és áhítatos betüvel...

A székelykapu ácsolása, faragása és állítása a néprajzi-népmuvészeti vizsgálódás gazdag területévé vált. A székelykapuk változatai, faragványai, színei magukra terelték a szakemberek figyelmét. Míg sok más tájon módos házak elott is jelentéktelen, jellegtelen, szokványos kapuépítmények álltak (állnak), vagy még ilyenek sem, addig a Székelyföld jó részén a szerényebb házak elott, a falvak legeldugottabb utcáiban is egymás mellett díszes székelykapuk sorakoztak. Udvarhely vidékének egyes helyiségeiben egyaránt láthatók ma is a díszes nagy, vagy gyalogkapuk mellett, ugyanolyan szerkezetu, régi díszítményeket viselo példányok is.
A székelykapuról többen írtak rövidebb-hosszabb tanulmányokat. Egyes szerzok a tárgyi vizsgálatok alapján írták le és mutatták be a székelykaput, vagy annak változatait, mint Huszka József, Szinte Gábor, Malonyay Dezso, Kós Károly, míg mások kutatásaik kapcsán tértek ki a székelykapura, mint Orbán Balázs, Cs. Sebestyén Károly, László Ferenc, Györffy István, Vámszer Gáza, Haáz Ferenc, Balogh Jolán, többen pedig az elodök közleményeire és más természetu adatokra alapozva fejtették ki nézeteiket errol az építményrol. Ide sorolom Viski Károlyt, B. Nagy Margitot, Szabó T. Attilát, Kósa Lászlót, Filep Antalt és Domanovszky Györgyöt. Általános jellegu néprajzi-népmuvészeti munkákból sem hiányzott a székelykapuról való hosszabb-rövidebb megemlékezés.
A megjelent írások (leírások) egyik jellemzo vonása az a törekvés, amely a székelykapu eredetének megfejtésére irányult. A vélemények gyakran eltértek egy-mástól, ellentmondóak, sot még a kérdést eldöntöttnek nyilvánító szerzok is „egy sereg problémát" megoldatlannak mondtak ki. (B. Nagy M. 1977. 74.) Maga Szabó T. Attila, akinek elméletét ma a legáltalánosabban fogadták el, kijelentette, hogy véleménye „... remélhetoleg... valamelyes segítséget, de egyben ösztökélést is jelent a galambbúgos nagykapu ma is álló emlékeinek kutatásában." (Szabó T. 1977. 325.) B. Nagy Margit a megoldatlan problémákat is felsorolta, majd hozzátette: „ezekre csak a tudomány mai igényeit mértékül vevo monográfia tudna válaszomi, de ehhez részletkutatások sorozatára, az anyag vidékenkénti összegyujtésére és rendszerezésére lenne szükség."
A székelykaput érdemes tovább vizsgálni és írni róla, mert sokkal több, mint egy tudományos téma, egy elméletileg döntésre váró kérdés. Ugyanakkor nap mint nap tapasztalhatjuk azt, hogy egyre többen óhajtanak székelykaput építtetni. Allandóan gyarapodik a fafaragók száma és mindezzel párhuzamosan egyre több kérdés vetodik fel a székelykapu eredetérol, jelentéseirol, népmuvészeti értékérol.